"mondd, mondd, úgy-e
hazaviszel
tűzön-vízen át?"
(Sztrilich Ágnes: Aranyhíd)

"Uram, Te mindent tudsz, Te tudod, hogy szeretlek Téged"

Május 22-én, amikor a világegyház az evangéliumban Péter vallomását, egyben Sztrilich Ágnes testvér fogadalmi mottóját olvasta fel, hosszan tartó, súlyos betegség után hazvitte Őt az Úr.

Hálát adunk életéért, különösen is azért, ahogy Isten szeretete átragyogott Rajta keresztül és azért is, hogy tanúi lehettünk annak, hogyan épült fel az "aranyhíd", tárult fel a "fénykapu".

aranyhíd

mondd, hova vezetsz,
hova hívsz,
játszani?
ez a part, ez a folyó
az otthoni?
ez a föveny, ez a kavics
az ismerős?
mondd, hova hívsz
hova vezetsz játszani!
mondd, ez a folyó,
ez a hullám, jó barát?
ez a felhő, ez a sirály
az ismerős?
az aranyhíd, a bíborköd
hazavár?
mondd, hova hív,
hova vezet
az aranyhíd?
mondd, hova sietsz,
hova viszel,
játszani?
nézd, ez a part,
ez a virág az otthonom,
ez a víz, ez a hullám,
az ismerős,
nézd, fénylő kar tárul
aranyhíd épül oda túl!
mondd, hova hívsz,
hova lépsz, hova hát?
mondd, kit vár az ének,
kit hív a fénykapu odaát?
ki siethet, ki táncolhat
az aranyhídon át?
mondd, átviszel, hazaviszel
a vízen át?
mondd, hazaviszel,
hazahívsz játszani?
nézd, aranyút épül,
fénykapu tárul -
ez ismerős!
csitul a hullám,
zeng-zeng az ének,
ez otthonos!
mondd, mondd, úgy-e
hazaviszel
tűzön-vízen át?

Ágnes testvér 1942-ben született szülei ötödik gyermekeként. Édesapja Sztrilich Pál fogorvos, cserkészvezető, a magyar cserkésztisztképzés megszervezője, a Magyar Cserkész című folyóirat szerkesztője; édesanyja Csapody Hedvig, a Katolikus Leányok Országos Szövetségének elnöke volt.

"Istent megismerni, másokkal megismertetni, szeretni, másokkal megszerettetni! Istent másokban szolgálni, és együtt a Mennyországba jutni!" – ez a gondolat már elsőáldozásra készülve szívébe vésődött, majd amikor a történelmi körülmények miatt a bérmálás szentségében már nyolc évesen megkapta a Szentlelket, és felnőtt kereszténnyé válhatott, még inkább elmélyült benne. Isten szeretete és meghívása megnyitotta számára az utat a felismert hivatás és küldetés követésére. 1960-ban, 18. életévének betöltése után azonnal, még érettségi előtt jelentkezett az akkoriban – az állami rendelkezések miatt – csak illegalitásban működő Szociális Testvérek Társaságába, ahol jelentkezését elfogadták.

Első fogadalmát 1966-ban, örökfogadalmát 1973-ban tette le. Fogadalmi mottója: "Uram, Te mindent tudsz, Te tudod, hogy szeretlek Téged!"

Világnézeti okokból nem vették fel az egyetemre, ezért a diétásnővérképzőt végezte el 1965-ben, majd az Egészségügyi Főiskola dietetika szakán szerzett felsőfokú végzettséget.

A Szegeden titokban kezdett teológiai tanulmányokat már a Hittudományi Akadéma levelező tagozatán fejezhette be.

Több mint harminc évig diétásnővérként dolgozott, emellett azonban a rendszeres kihallgatásokat és munkahelyi zaklatásokat is vállalva lelkigyakorlatokat vezetett, segítette a hivatáskereső fiatal lányokat, hogy megtalálják saját útjukat, a nekik megfelelő szerzetesközösséget. 1979-től a Szociális Testvérek Társasága magyarországi novíciamestere volt, de segítette a többi illegalitásban élő magyar szerzetest is.

Széles körű kisközösségi, szerzetesi és más kapcsolatai révén már 1989 előtt is részt vett a gyermek-, nő- és családvédelemben. Egyik első munkatársa volt a magyarországi telefonos lelki elsősegély-szolgálatnak. Írásaival, fordításaival, lelkinapok tartásával, személyes lelkivezetéssel sokat tett a közszellemformálásért. Lelkiismereti szabadságra, felelős gondolkodásra nevelte a rábízottakat. 1997-ben az Ő biztatására kapcsolódtak be a szociális testvérek az úgynevezett Katolikus Koordinációs Tanácsba, majd az induló pártokba, és vállaltak különféle közéleti szerepeket is.

Egyre inkább felismerte, hogy a hitetlenség és nyomor újratermeli önmagát, s ezért a legszociálisabb tett a Lumen Christi – Krisztus Világosságának terjesztése. Aktívan részt vett a karizmatikus megújulásban, éveken keresztül tagja volt a mozgalom szolgáló bizottságának is.

Vallotta, hogy az emberi identitás és a család válságát megtapasztaló korunkban az élet, a család és az emberi méltóság védelmében, a társadalom peremre szorultjainak megsegítésében, a szociális válsághelyzetek megelőzésében nagyon fontos szerepe van a családnak, a kisközösségnek, az egyházi és civil szervezeteknek, amelyek formálásában maga is aktív szerepet vállalt.

A rendszerváltást követően egyik motorja volt a szerzetesnők összefogásának, részt vett az egyházmegyei karitász- és szociálismunkás-képzés megszervezésében, és sokakat készített fel erre a munkára. Az esztergom-budapesti főegyházmegyei zsinaton a szociális bizottságot vezette, tagja volt a nemzetközi felnőttképző szervezet, a FEECA szociális bizottságának és az 1994-es ENSZ-világtalálkozó magyar nemzeti bizottságának. Elindította és éveken keresztül vezette a Katolikus Nőfórumot, mindvégig aktív tagja volt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családbizottságának.

1996-tól 2004-ig a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkárságán a Világiak Irodája és a Hivatásgondozó Intézet munkatársaként segítette a civil szervezetek újraszerveződését és összefogását, valamint a szerzetesközösségek képzéseit, hivatásgondozását.

2004-től 2012-ig a Szociális Testvérek Társasága magyarországi elöljárójaként, 2006–2012 között pedig a Magyarországi Rendfőnöknői Konferencia elnökeként is segítette a szerzetesrendek életét.

A rendszerváltást követően a rendalapító Slachta Margithoz hasonlóan előadásaival, cikkeivel, könyveivel, rádiós és televíziós szerepléseivel is igyekezett a szépre, jóra, igazra, a másokért is felelős, igaz emberségre nevelni sokakat.

2012-ben tevékenységéért átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje állami kitüntetést.

Isten az, Aki világosságot adott hivatása felismerésére és erőt annak követésére, és Akinek csodálatos valójáról és titokzatos működéséről életével és halálával – kimondott és leírt szavaival – bizonyságot kívánt tenni.

"Tudom, hogy nem tudunk teljes, kielégítő választ adni sem a világ, sem az Egyház elvárásaira – írta magáról egy vallomásában –, mégis jelei lehetünk annak, hogy »Isten Szeretete kiáradt szívünkbe a Szentlélek által.«"

Ezen a linken a Metanoia Filmstúdió Ágnes testvérről készített megemlékező kisfilmjét tekinthetik meg.