Kővári Magdolna SSS: Nincs út békés jövőbe, csak a megtérés szűk kapuján keresztül

Kővári Magdolna SSS nemzetközi elöljáró ünnepi beszéde, Slachta Margit síremlékének felavatásakor 

"… mert széles a kapu és tágas az út, amely a pusztulásba vezet, és sokan vannak, akik bemennek rajta. S milyen szűk a kapu és szoros az út, amely az életre visz, és milyen kevesen vannak, akik megtalálják!" (Mt 7, 13-14)

Margit testvér nem csak, hogy megtalálta a szűk kaput, hanem annak szentelte az életét, hogy másokat is oda vezessen. Prófétai éleslátással és a korában igen szokatlannak számító formában, vagyis a szerzetesi eszményt a modern világ színtereire hozva, és a "közélet porondjára állítva,"[1] nem csak az egyeseket, hanem emberek tömegeit kívánta az evangélium szűk kapuján át az élet tágasságára vezetni. Közéleti és parlamenti tevékenységének alapját Istennek az emberről alkotott víziója képezte; ennek egyik foglalata, a Tízparancsolat, bár első látásra tiltások szűk ösvényének tűnhet, mégis az egyetlen út, mely életre, az emberi méltóság megőrzésére vezet. Margit testvér meggyőződése volt, hogy csak erre építve lehet igazságos társadalmat és békés jövőt teremteni.

Az újratemetés előtt napvilágra került a Magyar Rádió archívumából egy hangfelvétel Margit testvér 1947-es programbeszédéből, amikor a Keresztény Női Tábor képviselőjelöltjeként újra indult a parlamenti választásokon. Meglepően szelíd, de annál határozottabb hangon többek között a következőket mondta: "A Tízparancsolat azokat az erkölcsi törvényeket foglalja magában, melyek nélkül tartósan állam, vagy társadalom nem maradhat fenn. ... Amely párt a Tízparancsolat ellenére alkot jogot, az rövid időn belül meg fogja tapasztalni, hogy rombol, vagy, amennyiben építésről egyáltalán szó lehet, csak kártyavárakat emel."[2]

Ha a mai világunk képét szemléljük, a rombolás katasztrofális méretei tárulnak elénk: kegyetlen, véget érni nem akaró háborúk, erőszak, régi konfliktusok kiújulása világszerte, egymásnak feszülő politikai erők, képtelenség a tárgyalásra, ökológiai válság, szegénység és üldöztetés okozta modernkori népvándorlás. Mintha visszafele forogna a történelem kereke – mintha az emberiség magasztos álmai kártyavárként omlanának össze.

A háborús viharfelhők sűrűsödését látva a 30-s évek derekán Margit testvér arra figyelmeztetett, hogy a világot fenyegető igazi veszély, az az Isten Szentlelke ellen indított háború.[3] A diagnózis nagyon is helytállónak bizonyult és a kórkép sajnos ma is fennáll; Ferenc pápa megfogalmazásában: "a modern világ válságának legnyomósabb okai között ott van az elaltatott emberi lelkiismeret és a vallásos értékektől való eltávolodás, az individualizmus és a materialista filozófiák eluralkodása, amelyek az embert istenítik, s a világi és anyagi értékeket a legfőbb és transzcendens elvek helyére állítják."[4]

Igen. Hátat fordítottunk Istennek, aki – Margit tv Credojának szavai szerint - "mindenek Teremtője, minden embernek Atyja, minden létezőnek Birtokosa, minden hatalomnak Kútfeje, minden jognak Forrása, minden törvényszerűség Szerzője, … a mindenség Kormányzója, … mindenek Uralkodója ."[5] Az emberiség újra és újra Isten nélkül kívánt, és kíván új világot építeni magának; ám ilyenkor elszabadulnak az emberi szív indulatai és a hatalomvágy, az önzés, a versengés, az ellenségeskedés és a gyűlölet dinamikái fognak érvényesülni. A háború végén Margit testvér kihangsúlyozta, hogy a romokon csak úgy lehet új világot építeni, ha előbb egészségessé tesszük azt, aminek a megbetegedése az emberiség szerencsétlenségét okozza; vagyis, a lelkiség, a morum conversio, azaz a szív állandó megtérése kell, hogy az emberi cselekvés rugója legyen[6] - írta Margit tv. 1946-ban.

Nincs út békés jövőbe, csak a megtérés szűk kapuján keresztül.

A szűk kapu ugyanis nem félelem- diktálta beszűkülést jelent, mely önmagát csak valakivel, vagy valamivel szembe állítva tudja definiálni és önmagába zárt világában folyamatosan csak azt keresi, hogy ki van körein kívül, vagy belül, ki van mellette és ki van ellene; vagyis a szűk kapu nem kizárni hivatott. Pont ellenkezőleg: a szűk kapu az emberi szív zárt vakságából származó megkeményedett és elnehezedett, együttérzésre és a közös jó keresésére képtelen lelkületet kívánja lehántani rólunk, hogy ez által beléphessünk Isten látásának és szeretetének végtelen tágasságába, ahol felfedezhetjük, hogy "mindnyájan testvérek vagyunk." Krisztus ez a kapu. "Aki rajta keresztül megy be, ki-be jár és legelőt talál" (vö. Jn 10,9). A szívnek ebben a tágasságában, válik lehetővé annak az új kultúrának a létrejötte, amelyről Ferenc pápa beszél – és amiért Margit testvér is dolgozott: a találkozás kultúrája, a párbeszéd és társadalmi barátság kultúrája, a társadalmi és politikai szeretet kultúrája.[7]

A 30-as években Margit testvér arra buzdított, hogy nekünk a szeretet fegyverével kell beleállnunk a szellemi harcba. Érdekes módon tavaly, amikor nála jártunk, Ferenc pápa ugyanezt kötötte a lelkünkre a küldetésünkkel kapcsolatban: egyedül a szeretet fegyverével. Küldetésünk – az egész Egyház, és azon belül a mi küldetésünk – ezért "nem korlátozódhat a magánszférára. … egy jobb világ építésénél nem hanyagolhatjuk el a társadalmi élet egészét megtermékenyítő spirituális erők felébresztését"[8] – cseng össze újra Ferenc pápa üzenete Margit testvér elgondolásaival.

Legyen ez a síremlék számunkra egy örök emlékeztető és figyelmeztető erre a közéleti küldetésre, mely csak a szűk kapun átlépve valósulhat, és ami arra hív, hogy "tanúbizonyságot tegyünk a világban hitünkről, reményünkről, és szeretetünkről," … "hogy ház legyünk nyitott ajtókkal, … otthon, melynek kapui nyitva állnak, … hogy kísérjük az életet, fenntartsuk a reményt, az egység jele legyünk, hidakat építsünk, falakat bontsunk le és elhintsük a megbékélés magvait."[9] – Egyedül a szeretet fegyverével.

[1] Slachta Margit: A puszták rejtekéből az élet centrumába. 1928.
[2] Slachta Margit programbeszéde az 1947-es választások előtt. Magyar Rádió Archívuma.
[3] Slachta Margit, A Rossz szervezett harca Isten Szentlelke ellen, A Lélek Szava, 1934
[4] Ferenc pápa: Fratelli tutti 275.
[5] Slachta Margit, Credo
[6] Slachta Margit, Romokon új világot. A Testvér. 1946.
[7] vö. Ferenc pápa: Fratelli tutti 176-221.
[8] vö. Ferenc pápa: Fratelli tutti 276.
[9] vö. Ferenc pápa: Fratelli tutti 276.

Fotó: Magyar Kurír/Lambert Attila