Sziklaszilárd a hitetek – Elkezdődött Budapesten a Szociális Testvérek Társasága centenáriuma

Május 11-én este, a vértanúhalált halt Boldog Salkaházi Sára testvér liturgikus emléknapján az Egyetemi (Kisboldogasszony-)templomban kezdődött meg az 1923-ban Slachta Margit által alapított Szociális Testvérek Társasága centenáriumi ünnepségsorozata. 

A koncelebrált szentmisét, melyet megemlékezés és imaest követett, Mohos Gábor, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke mutatta be.

Az Egyetemi templom volt az egyik olyan hely, ahol annak idején az illegalitásban titokban találkoztak a testvérek a szentmisén, feltűnésmentesen. A társaság megalapításának 100. évfordulója előestéjén, éppen Salkaházi Sára vértanú liturgikus emléknapján megtelt a templom a testvérekkel, akik közül többen külföldről érkeztek, és a velük együtt ünneplő hívekkel.

A szentély előtt a vértanú képe volt látható, nem messze Boldog Brenner János portréjától, virágokkal feldíszítve; ereklyéje pedig ki volt helyezve a szembemiséző oltár elé.

A szentmise elején felcsendült az Egyetemi templom Don Bosco Ének- és Zenekarának hálaadó éneke, amely alatt bevonult az asszisztencia, Mohos Gábor püspök és a társaság pap barátai: Puskás Attila, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának (PPKE HTK) dékánja; Csépányi Gábor, az esztergomi Érseki Papnevelő Intézet spirituálisa; Tomka Ferenc, Kránitz Mihály, Száraz László, Császár István, Lovassy Attila és Halmos Ábel OSB. Együtt ünnepelt Kővári Magdolna SSS központi elöljáró és a szociális testvérek.

"Hálával a szívünkben vagyunk itt az esti szentmisében. Hálát adunk Salkaházi Sára testvér emléknapján és ezekben a napokban a Szociális Testvérek Társasága elmúlt száz évéért, azért a kegyelmi ajándékért, amelyet Isten ezen a közösségen és tagjain keresztül az Egyháznak és társadalmunknak adott – mondta a püspök a szentmise bevezetésében. – A hálaadás mindig öröm, visszatekintés, ugyanakkor nem nosztalgiázás, hanem a saját identitásunkban való megerősödés. Bátorságot ad, hogy előrenézzünk a jövőbe, és tevékenyen folytassuk mindazt, amit elődeink az elmúlt száz évben tettek."

Mint ahogyan a Kossuth téri pápai szentmisén, most is Kodály Zoltán Magyar miséjének tételei szólaltak meg az ünnepi szertartás állandó részeiként.

A Szentíráson keresztül Isten mindig élő igéjével szól hozzánk és tanít bennünket – kezdte beszédét Mohos Gábor, majd az elhangzó szentírási szakasz magyarázatára tért rá. – Az Apostolok cselekedetei részlete megvilágítja számunkra, hogy az Egyház nem pusztán egy valamikor leírt könyvből – mint egy kottából – újból és újból ugyanazt valósítja meg. A jézusi közösség élő valóság. A Szentlélek mindent eszünkbe juttat, amit Jézus mondott, és segít mindig a saját helyzetünkben aktualizálni az evangéliumot. Az Apostolok cselekedeteinek felolvasott részében éppen ez történik: Jézus szavai nem mutattak egyértelmű irányt, hogy a pogányságból megtértekre vonatkozik-e az ószövetségi törvény, vagy sem. A kérdést a vezetők elé viszik, Jézus választottjai elé. Amikor Péter elmondja beszédét, az egész gyülekezet lecsillapodik, hiszen

nem pusztán bölcsességet, hanem az Istentől kapott iránymutatást fogadta be a szavaiban.

Jakab, akit tiszteltek az ószövetségi zsidósághoz tartozók is, Péter tanítását megerősítette.

Az Egyház ma is így működik – hangsúlyozta a püspök. – Élő közösség vagyunk. A mai változó világ körülöttünk sok olyan kérdést vet fel, amire nem biztos, hogy az evangéliumban egy az egyben találunk választ, de a lelkületében, iránymutatásában igen. Ezért van szükségünk Péter apostol utódjára, a Szentatyára és olyan személyekre, akik eligazítanak ezekben a kérdésekben.

Mohos Gábor püspök figyelmeztetett: jó lenne, ha a helyes irányban mi is meg tudnánk nyugodni, mint ahogy az első hívő közösség is megnyugodott annak felismerésben, hogy Isten a keresztény közösségtől nem várja el, hogy az Ószövetség minden törvényét betartsa, hanem hogy annak a lényegét vigye tovább. Ma sem könnyű meglátni, mi az, ami a lényeghez tartozik, ami nélkül nem vagyunk azok, akik; és mi a járulékos forma, körülmény, amelyet elengedhetünk, mint ahogy az Egyház is elengedett az Ószövetségből.

A Szociális Testvérek Társasága a létezésével és a történetével, tagjai szolgálatával, tetteivel mutatja, hogy Isten ma is itt van közöttünk, tevékenyen szeretné formálni a hívei, a közösségei és rajtuk keresztül a világ, a társadalom életét

– folytatta a püspök.

Istennek szüksége van lánglelkű munkatársakra. Slachta Margit, Salkaházi Sára meghatározók voltak, de mindig voltak olyan testvérek, akik az Istennek ezt a lángoló vágyát magukévá tették, és arra ráhangolódva elszántsággal, kreativitással keresték a módját, hogy az adott történelmi körülmények között mit tudnak tenni az evangéliumért abban a világban, amely más elvek, ideológiák mentén szerveződött, és gyakran ellenséges volt a jézusi tanítással és hittel szemben.

Az a tény, hogy a közösség létezik, sőt Magyarország legnagyobb Istennek szentelt női közössége, mutatja, hogy termékeny volt ez az élet.

A közösség megalakulásakor Slachta Margit mellett voltak testvérek, akik szerették volna megőrizni a missziótársulat belső lényegét, karizmáját. Akárhogy változott a világ, akármilyen nehézségek voltak, a közösség tudott alkalmazkodni, de nem úgy, hogy feladja önmagát. Isten különleges oltalma segítette, hogy átélje a több évtizedes üldöztetést, az állami jogrendszer szerinti nem legális létet – mondta az esztergom-budapesti segédpüspök.

Mohos Gábor felidézte Ferenc pápa szavait, amelyet a Szent István-bazilikában mondott: "Nektek sziklaszilárd hitetek van", majd hozzáfűzte: "Ő, a szikla, Péter apostol utódja, ő mondta ezt:

sziklaszilárd a hitetek. A hitnek ez a szilárdsága segítette át a közösséget a legnehezebb időkben."

A püspök arra buzdított, hogy a sziklaszilárd hit örökségét fedezzük fel magunkban, és vigyük tovább a következő nemzedékekre. Akármilyenek körülöttünk a körülmények, ha bízunk a Szentlélek Úristen vezetésében, mindig meg fogjuk kapni a válaszokat és iránymutatásokat, amikor szükségünk lesz rá – bátorított. – Hagyatkozzunk a Szentlélekre, mint egy vak ember a segítőjére. A Szentlélek vezet, amikor szükséges, segít, meg fogja mutatni, merre menjünk, mikor álljunk meg, mikor haladjunk.

A püspök arra is figyelmeztetett, hogy az Istennel való élet értékét, hogy mennyire felelünk meg a hivatásunknak, soha nem lehet lemérni földi eszközeinkkel, számokkal, eredményességgel, kézzelfogható gyümölcsökkel.

Vetni kell a magot – Isten tudja, mikor hoz gyümölcsöt.

Nem a mi dolgunk, hogy ezeket a mélységében átlássuk. Az elődök öröksége az is, hogy bíztak olyan időkben, amikor földi látásmód szerint nem igen volt sok remény arra, hogy a körülmények megváltoznak és kedvezőbbek lesznek. Mégis eljött ez az idő.

Mohos Gábor beszédét az evangéliumi szakaszban hallottakkal folytatta. Jézus azt mondja: "Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben." Majd hozzáfűzte: az Isten belső szeretetközösségébe hív meg minket, amelyben megmaradunk, ha megtartjuk a parancsait. A világban a szabályok állandóan változnak, nincsenek biztos pontok, a természet rendjéből adódó szabályok is megváltozni látszanak. Az evangélium, Jézus parancsa nem tud változni, mert tiszta, örök, tökéletes igazság. Ha ezt komolyan vesszük, és megtartjuk a parancsokat, akkor maradunk meg a szeretetében, és ennek lesz gyümölcse.

Ferenc pápa tanítása is hirdeti: ha az evangéliumban tudunk élni, az a belső öröm ajándékát hozza el számunkra. Ez nem jelenti azt, hogy nincsen kihívás, nehézség vagy kereszt.

Amikor az ember minden küzdelem ellenére beleütközik a belső korlátaiba, akkor is tudja a lelke mélyén, hogy az Isten útján van, és azon szeretne járni minden gyarlóságával együtt.

Nem tudunk minden kérdésre választ adni, nem is a mi dolgunk. Isten gondoskodik. A mi dolgunk, hogy a saját helyünkön tegyük egyre mélyebbé az evangélium értékeit.

Ezt tette Sára testvér is, amikor tudatosan felvállalta a keresztet, mert erre érzett hivatást, felvállalta az áldozatot, és amikor eljött az ideje, odaadta az életét.

Kérjük, hogy mi is tudjuk az egész életünket feltenni arra a hivatásra, amit Istentől kaptunk, és ezt meg tudjuk valósítani – zárta homíliáját a püspök.

Németh Emma, a Szociális Testvérek Társaságának kerületi elöljárója a szentmise végén köszönetet mondott Kővári Magdolna általános elöljárónak, a szomszéd országokból és az óceánon túlról, Los Angelesből érkezetteknek, a Szociális Missziótársulat nővéreinek, az egyházközségi nővéreknek, a zenekarnak, a kórusnak, a jelen lévő atyáknak és az esztergom-budapesti segédpüspöknek. Kiemelte, hogy Mohos Gábor a Szent István-bazilika plébánosa, ahol Salkaházi Sárát boldoggá avatták, és ahol látható az az oltár, amely a Bokréta utcában volt akkor, amikor Sára testvért elhurcolták, és amely előtt leborulva indult el a vértanúság útjára.

A szentmise után Németh Emma beszédet mondott az öröm és a szenvedés kapcsolatáról, Salkaházi Sára testvér életpéldáját, szavait a középpontba állítva, aki önkéntes vértanú lett, megmentve ezzel mások életét. A kerületi elöljáró kiemelte: Sára testvér áldozata nem csak a testvérek életére volt hatással. 2006. szeptember 17-én, éppen a boldoggá avatása napján lepleződött le az egész ország életét mérgező rendszerszintű hazugság. Németh Emma végül a vértanú közbenjárását kérte a világszerte élő szociális testvérekért.

A szociális testvérek százéves történetét vetített előadással mutatták be; majd imaest következett, a második világháború idején életét felajánló és az üldözöttek menekítése miatt vértanúhalált halt Salkaházi Sára testvér közbenjárását kérve.

A hálaadás, imádság alatt továbbra is szolgált a Don Bosco Ének- és Zenekar, valamint elhangzottak szentírási részletek, Sára testvér gondolatai és tanúságtételek a vértanúval kapcsolatos imameghallgatásokról.<br>

Forrás: Magyar Kurír