
Ötödik állomás
Cirenei Simon segít
Jézusnak vinni a keresztet
Milyen nehéz olykor a jószándékú
segítséget is elfogadni! És mennyire fáj a kényszerített, kelletlen segítség!
Milyen megalázó, ha ott van benne az ítélet: gyenge vagy…
Neked, Jézus, mindez nem volt fontos, amikor
elfogadtad Simon segítségét. Neked terved volt az ő számára, valami fontosat
akartál megmutatni neki – ott, az utolsó métereken, az utolsó óráidban is.
A másik ember szenvedéséhez,
keresztjéhez valójában nincs közöm, amíg csak távolról szemlélem, okos tanácsokat
adok vagy ítélkezem. Amíg nem lépek oda és nem veszem a vállamra, nem érzem a
súlyát, nem sérti fel az én bőrömet is, nem leszek véres tőle én is. De ez után
többé már nem idegen, már a sajátommá vált, már szoros közösségbe vont azzal,
akivel bármilyen rövid szakaszon is, de együtt cipeltük.
És Te ezt kéred tőlünk, Jézus. Hogy
együtt hordozzuk keresztjeinket, sajátunknak érezzük egymás szenvedését, hogy
ne csak addig legyünk egymás segítségére, amíg az nem sebez meg és nem piszkol
be.
És még inkább arra hívsz, hogy teljes
szívvel, akarattal, erővel álljunk, álljak melléd a Te kereszted hordozásában.
Hogy ne csupán távoli, szép szólamnak érezzem, hogy a munkatársadnak hívsz,
hanem merjem, akarjam Veled hordozni mindazt az örömöt és mindazt a fájdalmat
is, amivel Te a világra, az emberekre, az Egyházadra tekintesz.
Cirenei Simon, amikor odaállt Melléd, nem csupán a kereszt súlyából kapott, hanem az ütésekből, a gyűlöletből, a megaláztatásból is, amit talán még nehezebb volt elviselni, ami ellen talán még inkább lázadt volna... Te nem lázadtál, amikor vállalva értünk az emberi létet, vállaltad annak minden fájdalmát, korlátozottságát is. És nem húzódozol újra és újra mellém lépni az elesettségemben, belelépni a szégyenembe, magányomba, kilátástalanságomba is.
Kérlek, Jézus, taníts, hogy fel tudjam ismerni a jelenlétedet minden kereszthordozásomban, észre tudjam venni a szenvedéseimben mellém állók szolgálatát és tudjam mint magamét hordozni azok keresztjét, akik mellé Te küldesz Cirenei Simonként. És engedd, hogy a magam áldozataival melléd szegődhessek a keresztutadon.
Ildi testvér